7. fejezet

Bocsi a késést, csak beteg vagyok/voltam, de mostmár itt vagyok :D

Gyorsan elindultam, és egy nagyobb kerülővel hazamentem.Muszáj volt egy kicsit lenyugodnom, hiszen otthon úgy tudják, minden oké a suliban. Mikor végre megérkeztem, alig találtam parkolóhelyet. Ez a világ legrosszabb napja. Mikor végre leparkoltam, megfogtam az összes cuccomat, és valahogy bejutottam a házba, sóhajtottam egyet.

Már a folyosóról is éreztem a mennyei húsleves szagát. Tehát itt a Nagyi.

Apukám anyukája. Ő az egyetlen még élő rokonunk anyán kívül. Még pár hónapra ide is költözött, mikor apu eltűnt, így ott segített, ahol tudott. Neki köszönhetően talpra álltunk.

- Finom illatok! - léptem be a lakásba, és megkönnyebbülve mindent ledobtam a kanapéra.

- Akkor kézmosás, és gyere enni! - mosolygott Nagyi, és lerakott még egy tányért nekem az asztalra. Levettem és felakasztottam a kabátom, majd gyors kezet mostam.

- Remek lett, mint mindig. - mondtam, miközben csendben ettünk négyesben.

- És hogy telt az első napotok? - kérdezte egy idő után. Anyu is kíváncsian nézett minket.

- Jól. - mondtuk szinkronban. Mi mást mondhattunk volna?

- És mit csináltatok? - próbált Nagyi rávenni minket, hogy egy kicsit bővebb választ adjunk.

- Semmit. - ráztuk a fejünket.

- Ugyan már gyerekek, hisz te Nancy végzős lettél, Tom te pedig ötödikes. Ez nagy élmény. Olyan nagyok vagytok már. - büszkén nézett ránk, és a szeme kezdett könnyes lenni. Csak ne sírjon, mert akkor nekem is sírnom kell.

- Ez még csak az első nap volt, majd hogyha történik valami izgalmas, akkor neked mondjuk el elsőnek. - fogtam meg a kezét. Ő hálásan nézett rám, majd felállt.

- Akkor ki segít nekem mosogatni? - hirtelen nagyon elfoglaltak lettünk. - De gyerekek, ahogy mondtátok, ez volt az első iskolanap, nem is adtak leckét! - csúnyán néztem Tomra. Elég béna kifogás volt, hogy házija van.

- Majd én, de te addig írd meg a leckéd! - mondtam gúnyosan, és felnevettem.

A tányérokat a mosogatóba pakoltam, és elkezdtem mosogatni. Eközben anyu visszament a szobájába, hogy folytassa a festést, Nagyi pedig ott törölgette szárazra mellettem a tányérokat.

- Kincsem... - szólalt meg egy idő után. Kíváncsian odapillantottam, hogy mit akar. - Most, hogy végzős lettél... Tudom, hogy rengeteg dolgot kell kifizetni, de ha idén el akarsz menni az osztálykirándulásra, akkor szólj. Mert megoldjuk.

Szomorú mosollyal néztem rá. Nem azért hagytam ki az osztálykirándulásokat eddig, mert nem tudtuk kifizetni. Mert valahonnan mindig előkerítettük volna a pénzt. Én nem akartam menni. Mert ezek a kirándulások arról szóltak, hogy együtt legyünk és szórakozzunk. De velem valószínűleg senki nem szórakozott volna. Így egyszerűen kihagytam mindet. Inkább kivettem azokat a napokat, és itthon segítettem anyunak felkészülni a nyárra.

- Ez kedves tőled. Majd még meglátjuk. Egyelőre kezdjük el ezt a tanévet. - végeztünk, és megtöröltem a kezemet.

- Akkor mesélj. Van valami helyes fiú az osztályban?

- Nagyi! - nevettem kínosan. Mikor láttam, hogy továbbra is kíváncsian méreget, felsóhajtottam. - Tudod, van a fiúbanda az X-factorból. A One direction. - bólintott, hogy tudja melyik. - Na, ők jöttek hozzánk az utolsó évre. Azt még nem tudom, hogy miért, de a lényeg, hogy itt vannak.

- És melyikük tetszik? - csillant fel a szeme. Megráztam a fejem.

- Azt nem mondom, hogy tetszenének, de ők a leghelyesebbek az osztályban. És persze nagyon menők. - forgattam meg a szemem.

Ekkor megszólalt a csengő. Hát ez meg ki lehet ilyenkor? Ránéztem Nagyira, de ő is meg volt lepődve. Felálltam, és a kis lyukon megnéztem, ki az.

Ahogy odahajoltam, szinte rögtön hátraléptem két lépést. Hogy a fenébe kerültek ide?

- Nyisd ki te. És én nem lakik itt. - mutattam az ajtóra, majd ott hagytam a Nagyit, és bezárkóztam a szobámba. Hallottam, hogy odamegy az ajtóhoz és kinyitja. És aztán megszólaltak azon a mély hangjukon, amitől minden lánynak remegni kezd a lába.

- Helló! Én Niall vagyok, ő meg Harry.