8. fejezet

- Helló! Én Niall vagyok, ő meg Harry. Úgy tűnik, mi leszünk az új lakók. - szinte láttam, ahogy szélesen rámosolyognak Nagyira.

Hogy lehetek én ekkora szerencsétlen? Itt élek egy hatalmas városban, ők mégis azt a házat találják meg, ahol én is lakok. Akkor ez már nem kérdéses, Kim élve fog megfojtani, ha ezt megtudja. És nem fog békén hagyni. Volt öt évem, hogy láthatatlanná váljak, erre idejön ez az öt fiú és mindent felbolygatnak.

-... Köszönjük, egy teát elfogadunk. - kicsit lemaradtam, de újra hallgatózni kezdtem. Tudom, hogy csúnya dolog, de muszáj kiderítenem, hogy miért jöttek ide.

- Ön egyedül él itt? Csak mert látom, már bevásárolt. - úristen, a cuccaim. A szám elé kaptam a kezem. Még Niall sem olyan hülye, hogy ne ismerné fel a szatyrokat.

- Ó, én nem lakok itt. Csak a lányom, és a két unokám. - Nagyi. Nekidöntöttem a fejem az ajtónak. - Vagyis a nagyobbik unokám már elköltözött. - felálltam, az ágyamhoz mentem, és beleestem. Meg akarok halni.

Végül inkább fogtam a telefonomat, bedugtam a fülhallgatómat, és elindítottam valamit. A zene végre megnyugtatott. Kizártam a világot, hogy két híresség van a konyhánkban, hogy Nagyi egyedül van kint.Túl sok volt ez egy napra. Inkább abban a ruhában, amiben voltam, a fejemre húztam a takarót, és álomba zuhantam.

Korán keltem,túl korán. Viszont muszáj volt lefürödnöm, és összepakolnom. Nagy nehezen felkeltem, kikapcsoltam a zenét, és feldugtam töltőre a telóm. Megfogtam az egyenruhám, egy nagy pulcsit meg a törülközőm, és a fürdőbe mentem. Levetkőztem, és beálltam a jó meleg víz alá. Majdnem visszaaludtam, de ekkor könyörtelenül elzártam a vizet, és magamra csavartam a törülközőt. Miközben elkezdtem kifésülni a hajamat, a tükörbe néztem. Kezem a mozdulat közben megállt, arcom fintorba fordult.

Egyáltalán nem úgy nézek ki, mint Kim. Arcomon pár szeplő volt látható, orrom meg sehogy sem illett az arcomhoz. A szemem meg... Se nem zöld, se nem barna. Valahol közte. És  hajamról inkább ne is beszéljünk. Ez a ronda vörös árnyalat. Csakis azért nem festettem be az első adandó alkalommal, mert apunak is ilyen volt a haja. Anyu midig az mondja, jobban hasonlítok rá. Csak az ő kedvéért viselem el a répás és Piroskás vicceket. Ráadásul csak úgy szabadon nő, félévente ha elmegyek a fodrászhoz, akkor is csak a töredezett végét vágja le. 

Inkább elfordultam a tükörtől, és elkezdtem megszárítani, miközben valahogy felküzdöttem magamra a ruháimat. Mikor kész lettem, Kimentem a nappaliba, és behoztam végre a dolgaimat. Elraktam úgy öt füzetet, hátha elég lesz annyi, pár tollat, majd kezdődhetett is a nap.

Szokásosan bekapcsoltam a rádiót, most viszont szendvicseket csináltam.

- Kik voltak ezek az alakok este? - jött be Tom, ő is fel volt már öltözve.

- Az új osztálytársaim. - mondtam mellékesen, hátha nem kérdez többet. Most is bevitte a kávét anyunak, viszont mikor kijött, és nekiálltunk reggelizni, furán méregetett. - Mi van? - kérdeztem rá végül.

- Tetszik neked valamelyik? Vagy miért bujkáltál előlük? Olyan jó fejek! - áradozott róluk.

- Mi? Dehogy. - úr isten, honnan szedte ezt?

- Jól van Nancy. Tudom én. - nevetett. Ó, ha tudná, ő se nevetve. Én csak legyintettem egyet és nem figyeltem rá. - A Nagyi üzeni, jössz neki eggyel. - tudom. 

- Na gyere, ha azt akarod hogy elvigyelek, sietni kell. Tegnap is majdnem elkéstem.

- Jövök. Nancy... - visszafordultam hozzá, hogy vajon mit szeretne. - A fiúkkal délután elmennénk venni sulis cuccokat. - az én kisöcsém felnőtt. - Ne kezd el te is, hogy felnőttem. - emelte fel védekezően a kezét, mire nevetnem kellett.

- Tessék, vegyél valami jó kis cuccot. - nyomtam a kezébe egy kis pénzt. Had vagánykodjon egy kicsit ő is.

- Köszi, imádlak! - ölelt át, majd kiszaladt az ajtón. Mosolyogva néztem utána. Istenem, majd ha a lányokat hozzá haza...

De elég Nancy, a végén elsírod magad. Felvettem a táskám és a tornacipőmet, és Tom után mentem.