9. fejezet

 Hosszú rész, mert jó kedvem van*-* És mert Karácsony van:D Kellemes ünnepeket, és 1D-s cuccokban gazdag Karácsonyt nektek;) Virág xox

Claudia

Szokásom szerint megint ötvenre értem a sulihoz. És persze megint a legtávolabbi helyen találtam csak helyet. Sietve bementem a suliba, és a szekrényemhez léptem. Kipakoltam a felesleges könyveket, és mindjárt könnyebb lett a táskám. Történelemmel kezdtünk, a nagy előadóba mentem, ahol a többiek már a helyükön beszélgettek. 

- Nancy! - keresni kezdtem, hogy ki szólított, és még páran a közelemből, hogy mégis ki szól hozzám. Claudia volt, akinek az apjának egy rádiósműsora volt. - Leülhetek melléd? - pár pillanatig csak néztem rá, és szerintem az egész osztály is. Utána tétován bólintottam. - Köszi.

- Valami gond van? - végül összeszedtem a bátorságomat, és kinyögtem ezt a mondatot.

- Jenny anyja valami menő állást kapott Kim apjának a vállalatában. És most már velük lóg. - egy kicsit megfordultam, hogy lássam, igaz-e. És az volt. Jennifer felismerhetetlenségig összemázolt arccal, bokafájdítóan magassarkú cipőben, és a házirendre fittyet hányva a lehető legrövidebb szoknyában állt, és tette magát a focicsapatnak, Cecilia és Kimmel együtt.

Mikor már nem tudtam nézni, körbenéztem az osztályban, hogy miért is mellém ült. Az osztályban a klikkesedés már elsőben eldőlt, és Claudia és Jenny együtt érkeztek az iskolába, állandóan együtt voltak, és így sehova nem tudott menni. Ezért ült le hozzám. 

- Sajnálom. - mondtam és hátradőltem a székemen. Gyorsan kipakolt, és elővéve a telefonját játszani kezdett. Én is elővettem volna, viszont nem az egyik legmodernebb darab, és nincs kedvem a csúfolódást hallgatni, ezért inkább egy könyvet húztam elő, és abba merültem bele.

Mikor bejött a tanár, Claudia megbökött. így én is gyorsan fel tudtam állni. Valaki benyögte, szó szerint, hogy kik hiányoznak, - a popsztárok, természetesen - majd a tanár felírta a táblára a tételeket. 

- Ezek mik? - kérdezte meg Mark.

- A történelem egy kötelező érettségi tantárgy, Mr Miller. Szóval ha meg akarja kapni az érettségit, kérem vegyen elő egy füzetet, és írja le. - nem is tudom, hogy jutott el idáig. 

Két oldalt foglaltak el a tételek, amit roham tempóban írtam le, és utána már el is kezdtük átvenni az anyagot az őskortól kezdve. Olyan dolgokat mondott, amiket öt évvel ezelőtt tanultunk, és még én is csak halványan emlékeztem rájuk. 

Aztán befutott az öt srác.

- Elnézést. - mondták hangosan. - Egy kicsit elaludtunk. 

- És ez feljogosít titeket arra, hogy félbeszakítsátok az órámat? Üljetek le! - a töri tanárral nem lehet szórakozni. - Szóval, az újkőkorszak... - mikor a fiúk bejöttek, megzavarták a tanárt, és így pár részlet kimaradt.

- Most akkor otthon kell ezeket kidolgozni? - kérdezte Claudia, én pedig a gyors jegyzetelés közben bólintottam.

- Ezek szerint. - egy kis boldogságot megengedtem magamnak. Hisz végre valaki mellém ült, nem kényszerből. Talán még jó is lehet ez az év.

- Húzzatok bele a tanulásba, és senki ne merje azt mondani, hogy elég lesz majd a következő félévben tanulnia. Rengeteg dolog van még, amit meg kell tanulnotok. Ez még a hat emeletes torta első szeletje volt. Nem szintje, szeletje. - önnek is boldog viszontlátást. - Ó, és maradjatok pár percet, jön az osztályfőnök. Nicholasnak is miért velem kell üzengetnie. - az utolsó mondatot azt hiszem csak mi hallottuk, és érthetetlen tekintettel néztünk egymásra Claudiával. Utána elnevettük magunkat.

- Gyerekek, tegnap elfelejtettem! - kiabált Mr Marshall mellettem, mire összerezzentem, és a meglepetéstől leültem. - Jövőhét hétfőig mindenki találja ki, hogy mi lesz a választott tantárgya, mert le kell adnom! A többit a szaktanár elmondja. És... - nem tudta befejezni, mert a fele osztály már a folyosó másik végén járt. Én maradtam, és kérdőn néztem rá. Azt hiszem, csak engem és Claudiát érdekelte. - Csak azt akartam mondani, hogyha a szaktanár is beleegyezik, akkor azt a tantárgyat, amiből nem szándékoztok érettségizni, megkapnátok, hogy készüljetek a többi órára. De szerintem csak hatalmas lógás lenne a vége. Majd jövőhéten beszélünk még róla. - mondta, és elsietett.

- Ez nem rossz ötlet. - jegyezte meg Claudia, én meg bólintottam. 

Kimentünk az udvarra, ki kell használni, míg ilyen enyhe az idő. A szokásos asztalomhoz mentünk, ahol ledobtam a táskám, és felülve elővettem újra a könyvem, és belemerültem. 

Ez az én törzshelyem. Régen gondolom voltak itt padok, de most már csak ez az asztal maradt itt, mindig ezen ülök, mikor elég jó az idő, hogy kijöjjek szünetre.

- Szerinted helyesek? - összeráncoltam a szemöldököm, és az ölembe téve a könyvem, ránéztem Claudiára.

- Mármint kik? 

- Hát a One Direction. - harapott bele az ajkába, és állával az udvar másik pontjába bökött, ahol ott álltak a menők. És ott voltak a fiúk is. - Annyira szeretem a zenéjüket. - itt látványosan felsóhajtott. - Hogyha kérek tőlük autogramot, szerinted adnak? Már tegnap is akartam, de lerohanták őket.

- Hát.. ö.. Biztos... - fogalmam sem volt, mit mondhatnék neki.

- Vagy lesz egy dedikálásuk a plázában holnap. Lehet, hogy el kéne oda menni. - hát, ott ezer másik rajongó között tolonghatsz, itt viszont csak ötszáz. De te menj csak a plázába. - Gyere el velem.

- Mi? Én? - meglepetten néztem rá. Most elhívott, hogy menjek vele?

- Hát persze. - nézett rám. - Kérlek! Nem akarok egyedül menni, a végén eltaposnak!

- Jó! - mosolyogtam rá. Úristen. Elmegyek a plázába. És nem egyedül. Boldog mosolyomat a könyvem mögé rejtettem.

- Akkor suli után megyünk! De most siessünk, mert mindjárt becsöngetnek.

Ezek után simán átvészeltem a matekot és irodalmat, igaz a tesin egy kicsit lelohadt a kedvem, mert futottunk, de utána csak olyan laza óráink voltak, mint a társadalom ismeretek, infó vagy francia. Közben a töri tanárral megbeszéltem, hogy keddenként lesz a töri felkészítő, majd miután számot cseréltünk Claudiával, boldogan vezettem át a délutáni dugón hazáig. 

És még boldogabb voltam, mert egyik One Direction-ös fiú sem vett észre.