6. fejezet

Miért mentem én bele ebbe az egészbe?

Niall is udvariasan kinyitottam nekem az ajtót, mikor elvettem újra egy kosarat, kivette a kezemből.

- Nos kapitány, mi kell először? - ránéztem. Most komolyan kapitánynak nevezett? - Oké, kukába a becenévvel.-

- Vegyünk tollat. - mentem oda egy pulthoz. Megvártam, míg kiválaszt öt különböző színűt, és még a kosárba öntött vagy tíz-tíz darabot belőlük. - Ennyi tollat használsz? - szaladt ki a számon. Én magamról tudom, hogy szeretem eltüntetni őket, de azért ennyit.

- Végre, hát tudsz fogalmazni? - éreztem, hogy vér szökik az arcomba ettől a mondattól, és elfordultam, holott tudtam, hogy nem bántásnak szánta. - Bocsi. Az úgy volt, hogy versenyeztünk a srácokkal, és vesztettem, így nekem kellett eljönnöm bevásárolni. Most mi jön? - az alsó ajkamba harapva a füzetek felé böktem. - Már megint nem szólalsz meg? Ne légy ilyen szégyenlős. Tudod, kire hasonlítasz? Maya nénikémre. Ő is ilyen szótlan, évente ha egyszer látom, akkor is csak egy picit megölel, és a következő pillanatban eltűnik. Mestere annak, hogy ne tűnjön ki a tömegből... Nancy? Hova lettél? - keresett a tekintetével, miközben telerakta a kosarát vonalas füzettel. Én mindvégig ott álltam mellette, csak a jobb oldalán. Megkocogtattam a vállát, mire odakapta a tekintetét. - Látod? Erről beszélek. - nem tudom, hogy mi baja van azzal, hogy szinte láthatatlan vagyok. Nekem nem okoz gondot.

Utána mondta és csak mondta. Be sem állt a szája. Na, nem mintha ez annyira zavart volna. Minden létező témát érintett, gondolom neki is egy kicsit jól esett kiengednie a gőzt. Én pedig csak hallgattam.

Kifejezettem jó társaság volt, akár nem is kellett volna ráfigyelnem, nem várta el, hogy reagáljak valamelyik történetére, mert közben már a másiknak a közepén tartott. Neki elég volt az is, hogy ott vagyok mellette.

Mikor mindent összeszedtünk, a pénztárhoz mentünk. Niall kártyával fizetett, én pedig elfordulva a kint rohangáló embereket néztem.

- Kaphatnék egy autogramot? A lányom nagy rajongótok! - suttogta diszkréten a pénztáros. Niall mosolyogva bólintott, és aláírta a kislány fényképét. - Ő a barátnőd? - kérdezte mosolyogva a nő.

- Nem. - mondta Niall, én pedig gyorsan megráztam a fejem. Még csak az kéne.

- Szép pár lennétek. Köszönök mindent! - köszönt el. Én kilöktem az ajtót, és odafordultam a szőke fiúhoz.

- Megígértem, hogy elviszlek ebédelni. Gyere, láttam itt a közelben egy gyorséttermet. Ha megfelel, persze. - bólintottam, és egy kicsit lemaradva követni kezdtem, mikor elindult. Muszáj volt egy kicsit leszakadnom, hogyha felismernék, akkor ne hozzák összefüggésbe velem. - Hé, hát megint hova mentél? - fordult meg hirtelen, mire nekimentem.

- Ne haragudj. - mondtam. Addig nézett rám szépen, míg meg nem adtam magam, és ott sétáltam mellette. Ő pedig folytatta a sztorizgatást. Mikor odaértünk, bementünk az étterembe, és leültünk egy asztalhoz.Kezembe vettem az étlapot, és keresgélni kerestem valami pénztárca-kímélő ajánlatot.

- Jó napot, sikerült választani? - tűnt fel a pincérnő. Niall rám nézett.

- Én egy hamburger menüt szeretnék. - mondtam, mire a nő bólintott.

- Milyen innivalóval?

- Almalét szeretnék. - ezek után Niall is elmondta a rendelését, majd a pincérnő elment.

- Azt hittem, hogy te is majd valami salátát rendelsz, mint általában a lányok, mert épp egy fogyókúra közepén vagy. - csúnyán néztem rá.

- Éhes vagyok. És épp ezt kívánom. - magyaráztam sértődötten. Nem elég feltűnő, hogy nem vagyok olyan mint Kimberly, vagy a hozzá hasonlók?

- Oké, nem harapd le a fejemet. - nevetett. - Tudod, miért melléd ültem ma, és nem hátra a többiekhez? - hajolt alig észlelhetően közelebb. Összevontam a szemöldököm. - Mert te csak ültél, és marhára nem foglalkoztál velünk. - ő nem értheti meg. Még be se tette a lábát az iskolába, ő máris menő volt. Magas, szőke, helyes és akcentusa van. Kim zabálja ezeket a pasikat. És persze mindenki más is az iskolában. De persz a magamfajtának elérhetetlen. De jó volt ez a kis vásárlás. Hisz' mégis csak a nagy Niall Horannal vásároltam.

Elnéztem oldalra, és igyekeztem a szomorúságot elrejteni az arcomról. Ekkor láttam meg Kimet és a követőis. Ó jaj. Kezemmel felkönyököltem az asztalra, és eltakartam az arcom.

- Mit csinálsz? - kérdezte Niall, és ő is kinézett az ablakon. Kilestem az ujjaim mögül, de a baj bekövetkezett, a lányok az étterem felé vették az útjukat.

- Mennem kell. - mondtam és már keltem is volna fel, ha nem fogja meg a kezemet.

- Valami gond van? - aggódva nézett rám. Ekkor kivágódott az ajtó, mire mindketten odakaptuk a tekintetünket, én pedig kihasználva Niall figyelmetlenségét, kirántottam a kezemet az övéből.

- Niall! Jaj, hát nem is gondoltam, hogy itt talállak! - sz szerint sipította, amitől nekem megfájdult a fejem.

- Kimberly! Mizu? - kérdezte mosolyogva az említett. Én lehajtottam a fejem, és felvettem a szatyromat a földről.

- Hát tudod, csak egy kis tanév eleji vásárlós délutánt tartunk a csajokkal. - ekkor rám nézett. - Hát ez meg mit keres itt?

- Én... Én épp indultam. - motyogtam, és sietősen elindultam.

- Helyes. Nos Niall, van kedved csatlakozni? - megfogta a vállamat, és a válla mögé lökött. Én igyekeztem minél gyorsabban kisurranni. Szinte észrevétlenül manővereztem a járókelők között, akik időközben megszaporodtak.

De erős volt, és csak a kocsiban eredtek el a könnyeim. Megint elhittem, hogy ez valami más lesz.

Egyértelmű, hogy Niall is az elitbe tartozik, mégis miért beszélgetne velem? Csak arra voltam jó, hogy segítsek neki. És még csak nem is ebédeltem. Elnevettem magam kínomban.