17. fejezet

Mikor Claudia házához értem, már remegett a kezem az idegességtől. Szerencsére ő vette fel a kaputelefont, és beengedett. Leparkoltam az ő kocsija mellé, majd a hátsóülésről összeszedtem a cuccomat, és bekopogtam.
- Végre itt vagy! Aggódtam, hogy meggondolod magad. Anya és Apa szeretne megismerni. Utána miénk az este! Olyan izgatott vagyok. - halványan rámosolyogtam, majd miután levettem a cipőmet és kabátom, a hatalmas nappaliba vezetett. Nagyobb volt, mint a szobám! A kanapén ott ültek a szülei, TV-t néztek, és borozgattak.
- Jó estét! - köszöntem félénken.
- Szia! Te biztosan Nancy vagy. Clau sokat mesélt rólad.- állt fel mosolyogva az anyukája. Gyönyörű volt és fiatalos, egy egyszerű fekete ruhát viselt. Odajött hozzám, és mintha ezer éve ismerném, adott két puszit az arcomra. - Hívj csak nyugodtan Cheryl-nek. Ő itt a férjem Robert.
- Üdvözöllek. Érezd otthon magad. Mi elmegyünk vacsorázni. - Robert csak kezet rázott velem. - Legyetek rosszak. - kacsintott, mikor Cheryl kiment az előszobába a cipőéjért. Halványan elmosolyodtam, majd hagytam, hogy Claudia felhúzzon a szobájába.
Valami meseszép volt. Halványkék falak, hatalmas franciaágy és mindenféle modern kütyü. Számítógép, laptop, hifi, plazma TV. ÉS még sorolhatnám. De csak pár pillanatig hagyott bámészkodni.
- Beszélgessünk. Játszunk Kérdezz-Felelek-et! Teljes név? - hadarásán muszáj volt egy kicsit elmosolyodnom.
- Nancy Anne Parker. A tied? - válaszoltam.
- Claudia Alison Holmes. Van háziállatod? - a kérdezősködés folytatódott. Kiderült, hogy Claudiának van egy lova, egy bátyja Amerikában és az anyukája klasszikus zenéket ír. Viszont nemcsak én lepődtem meg. Ő például nem tudta, hogy játszok zongorán és hegedűn.
Ezek után elővettük a laptopját, és filmet néztünk. Valami vicces vígjáték volt, és úgy a felénél én is eléggé felmelegedtem, aminek hatására Claudia örömében hozzám vágott egy párnát.Én sem hagytam magam, így kialakult egy rögtönzött párnacsata, aminek következtében az egyik párna kilyukadt és a hajunk tele lett tollal.
- Á! - kiáltott fel Claudia, és megpróbálta a kezével kisöpörni a hajából a tollat. Én egy ideig figyeltem, majd hátrahajtottam és megráztam a fejem. - Így könnyebb. De várj. Kép! - kiáltott fel, mire én kételkedve néztem rá.
- De hiszen teljesen tollasak vagyunk. - mondtam, de ő hajthatatlan volt, a tükör elé vonszolt, és elővette a telefonját. Hosszú hajamban fehér foltok jelezték, hol vannak a tollak. Claudia barna hajában még jobban meglátszott. Megigazította a haját, mintha nem is lett volna tollas, majd az enyémet is.
- Olyan szép színe van a hajadnak. Különleges. Az enyém csak átlagos barna. - mondta, miközben beállította a kamerát. Hatalmas mosollyal nézett a tükörbe. Én is melléálltam, és belenézve halványan elmosolyodtam.
Kész is a kép. Mielőtt megnézhettem volna, már fel is rakta twitterre.

@Nancy_Parker Egy őrült éjszaka előtt xox

Én meg sem nézhettem, máris az íróasztalára hajította, majd megfogta a kezemet és a konyhába húzott.
- Rendeljünk pizzát, vagy egy nagy üveg nutellával nézzünk meg egy nyálas romantikus filmet?- én az utóbbi mellett tettem le a voksot, így Claudia elővett egy hatalmas bontatlan nutellát, és két kanalat.
- Nemrég vettem meg DVD-n a Séta a múltba című filmet. Megnézzük? - kérdezte.
- Viccelsz? Az a világ legszebb filmje. Mindig megsiratom. - válaszoltam, és csak miután kimondtam, döbbentem rá, hogy mit is mondtam. Aznap este valahogy eltűnt a félénk Nancy.
Az ágyára ültünk, és a film első tíz perce csak azzal telt, hogy próbáltuk kinyitni a nutellát. Clau velem nem sokra ment, gyenge vagyok, mint egy gyufaszál, de ezt az üveget ő is csak a kanál végével tudta kinyitni.
A film alatt nem beszéltünk. Felszabadultam néztem én is a filmet, és a végén nem szégyelltem azt a pár könnycseppet, ami kihullott. Tudtam, hogy Claudia senkinek nem fogja elmondani. Végre találtam egy igaz barátot.
A film után átöltöztünk pizsamába, és az befeküdve az ágyába, még beszélgettünk.
- Tudod, nagy rajongója vagyok a fiúknak. A One Direction-nek. Csak épp nem akarok megszállott lenni és rajtuk lógni egész nap. Biztos van jobb dolguk is. - én közben a laptopján bejelentkeztem twitterre.
- Szerintem ők is felfigyeltek rád. - mosolyogtam, és felé fordítottam a képernyőt. A közös képünket mind az öten kedvencüknek jelölték.
- Ezt nem hiszem el. - tátva maradt a szája, aztán egyszer csak felpattant és elkezdett ugrálni az ágyon. - Igen, igen. - mosolyogva az éjjeliszekrényre raktam a laptopot.- El tudod ezt hinni? Hogyan látták ezt a képet?
Szerettem Claudiát, hisz' hosszú idő után ő volt az egyetlen, aki elfogadott barátjának, viszont nem akartam elmondani, hogy Harry és Niall fölöttünk laknak. Még a végén kifecsegné.
- Szerinted odamenjek hozzájuk hétfőn egy autogramért? - huppant le mellém. Míg én gondolkodtam, hogy mit válaszoljak, ő egyszerűen megtette helyettem. - Igen, szerintem se kellene. Hisz csak a twitterren megnézték egy képemet. Nem nagy ügy. - legyintett, majd lefeküdt és leoltotta a lámpát. - Tudod, igen jó hallgatóság vagy. Remekül rávezeted az embereket a lényegre. Jó éjt, Nancy!
- Jó éjt, Claudia. - nyögtem ki meglepetten, és utána még vagy fél óráig azon agyaltam, hogy tud valaki ennyit beszélni...