11. fejezet

Másnap reggel izgatottan ébredtem. Nagyon jó kedvem volt, egy kicsivel több időt töltöttem a fürdőben, és felkötöttem a hajam. Ritkán szoktam felkötni, mivel borzasztóan állt, és általában nem akartam kitűnni a tömegből, de most nagy önbizalmat adott, hogy Claudiával töltöm a délutánt. 

- Hogy telt a tegnap délutánod? – kérdeztem reggeli közben az öcsémet.

- Remekül. Vettünk egy csomó klassz cuccot. – mesélte. – Nagyon vidám vagy ma.

- Igen. Délután nem leszek itthon. Elmegyek a plázába, és utána az idősek otthonába. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit felhozol ide, hanem azt, hogy szépen megcsinálod a leckédet!

- Ne már! Még év eleje van. Alig van leckénk! – panaszkodott, miközben segített leszedni az asztalt. – De ha kész van, áthívhatok valakit? Kérlek!

- Legyen. De haladjunk. Állandóan csengetésre érek be az iskolába. – megengedtem neki, hisz végül is, igaza volt. De azért csinálja meg azt a kevés leckéjét akkor is.

Gyors elfuvaroztam az iskolába, utána én a legnagyobb sebességgel hajtottam a suli elé. Új rekord, negyvenötre beértem. Persze mindenki a folyosón volt, és hangosan beszéltek még a nyári dolgokról, meg hogy máris milyen szigorúak a tanárok. Én sietősen, lehajtott fejjel a szekrényemhez mentem. Akkor persze átkoztam, hogy miért kötöttem fel a hajamat. Így nem bújhattam el mögötte.

- Szia Nancy! – Claudia a szívbajt hozta rám, mikor becsuktam az a szekrényajtót, és ő ott volt mögötte. – Akkor ma délután, suli után? Megyünk a plázába? – bólintottam. – Még egyszer köszi. Meg sem kérdeztem, hogy szereted-e őket? – hogy szerettem-e? A zenéiket igen, nem voltak olyan rosszak. De a fiúkról semmit nem tudtam. – Nem baj, ha nem szereted őket. Jenny se szerette.

- Nem, a zenéik jók, csak a fiúk… Őket nem ismerem.  – vallottam be, és közben megindultunk a terem felé. Claudia, mint kiderült, mindenben az ellentétem volt. Imádott beszélni, és mikor megtudta, hogy a kedvenceiről beszélhet, még jobban belelkesült. Elfoglalta kémia órán a mellettem lévő széket, és csak mesélt. Szerintem még azt is tudta, hány kilóval születtek, vagy hogy hívták az óvónőjüket. És abból az okból is jobban jártam, hogy mellém ült, hogy így Niall kénytelen volt hátra ülni. Állandóan zavarba jöttem attól, hogy engem bámul.

Mikor bejött a tanár, Claudia – aki megkért, hogy hívjam Clau-nak – azt mondta, majd szünetben folytatja. Alig várom. Louis-val kezdte, mert ő volt a kedvence, és még nem ért véget az ő sztorijával sem.

Kész unalom volt a kémiai óra. A tanár nem engedte meg, hogy csak üljünk, így előre ültette azt a két bátor személyt, aki kémiából akart érettségizni, és nekünk is azt a feladatot adta, hogy írjuk le egy füzetbe a feladatokat. Sosem szerettem a kémiát, ez számomra csak egy szükségtantárgy volt. Míg a többiek nagy nehézségek árán rávették magukat, hogy leírják a táblán található dolgokat, addigra én, hála a több évnyi kemény tanulásnak, már meg is oldottam.

Minden szünetben csak mesélt Clau. Én pedig csak hallgattam, és örültem, hogy volt egy kis társaságom. A könyvem a táskám aljában pihent.

A tesi tanár eldöntötte, hogy egész évben futtatni fog minket. Na jó, ez nem igaz. Csak felvázolta, hogy egész évben ilyen labdajátékokat fogunk csinálni. Vagy ha valaki nem akar, akkor az futhat. Míg Claudia, akiben egészséges versenyszellem élt, a játékot választotta, én megfogtam a telefonomat, és bedugva a fülesem, elmentem futni. Rajtam kívül még pár gyerek választotta ezt, de ők futottak két kört, és utána csak sétáltak. És beszélgettek.

Nem mondanám magamat sportosnak, edzeni sem járok. Még csak futni sem szoktam rendszeresen. Csak az évek során rájöttem, hogy ebben legalább jó vagyok, és a tesihez kötődik. Így a tanár megengedi, hogy csak fussak néha. Levezeti a feszültséget, és egy kis jó érzéssel tölt el, hogy valamiben lehagyom Kimet.

Hagytam, hadd szóljanak azokat a dalok a fülemben, amiket Clau küldött át a szünetben. Miután a harmadik One Direction-ös szám is lement, éreztem és láttam is, hogy valaki csatlakozik hozzám. Simán felveszi a tempómat, és ott fut velem. Néha csak úgy viccből felgyorsultam, de ahogy láttam, benne van a játékban, és az utolsó körünknél versenyt futunk, ki ér oda előbb az öltözőkhöz.

Egyszerre értünk oda, de ő udvariasan előre enged a tornatermet és az öltözőket összekötő ajtónál. Lassan húzom ki a fülest a fülemből, minél többet babrálva vele. Félek a szemébe nézni az illetőnek. Az elbűvölő zöld színük miatt.

- Nem néztem volna ki belőled, hogy ilyen gyors vagy. – hallom meg a hangját, mikor már elraktam a telefonom a zsebembe. Felpillantok Harryre, aki egy törülközővel megtörli a homlokát. Szélesen rám mosolyog, és kacsint egyet. – Ha gondolod, egyszer versenyezhetnénk. – oldalra néztem, de a tanár még nem nyitotta ki az öltözőket. – Vagy nem. Hát, akkor is egy élmény volt. – Nem tudtam levenni a szemem az arcáról. A tökéletességéről. A kis gödröcskéit, amik az arcán voltak, miközben beszélt és mosolygott. Gyorsan elfordítottam a fejem, és mielőtt feltűnt volna az arcomon a pír, odasétáltam Claudia mellé.

- Úgy nézel ki, mint egy paradicsom! – mondta nekem halkan. – Melyik helyes pasi szólított meg. – tudtam, hogy látta az egészet. És ő is tudta, hogy tudom, mégis húzta az agyamat. – Ó, én ezt nem bírom. Miről beszélgettetek Harryvel? – kérdezte izgatottan.

- Ne itt. – mondtam, és a lehető leggyorsabban átöltöztem. Odakint az udvaron leültünk a szokásos helyre, és elmeséltem az egészet neki.

- Úristen, Harry Styles. – bólintottam, hogy tudom. – Akkor mázlista vagy. Remélem, engem egyáltalán felismer majd délután. – felsóhajtott. – Ugye ma lesz énekóra. Talán énekelnek majd nekünk. Olyan jó lenne. – mosolyogva néztem rá.

A nap további részében, egészen az énekóráig, Clau folytatta a mesélést, és teljesen tele volt a fejem a szavaival. Tényleg tudott mindent a fiúkról. Most már igazán megérdemelné, hogy odamenjenek hozzá azok a srácok, és kérés nélkül aláírnának neki valamit. Összehúzott szemöldökkel néztem át az udvaron, oda ahol ők ültek, a menők társaságában. Mintha csak megérezte volna, hogy figyelem, Harry odafordult, és rám nézett. Én összehúzott szemmel néztem rá, mire ő inkább elfordult. Jól is tette. Mindenféle kiscsaj kapott már autogramot, csak Claudia nem, aki igaz rajongó. Szégyellje is magát.