16. fejezet

Autóba ültünk, és a közelben lévő áruházhoz hajtottam. Az út alatt Nate csak bámult ki az ablakon, és én is gondolataimba merültem. Hogy milyen meglepett arcot vágtak, hogy engem megláttak a fiúk. Liam ezek szerint nem számolt be nekik. Ez igazán különös volt, vajon miért tette? Hogy aztán eldicsekedhessen, hogy ő tudta meg elsőnek? Vagy hogy később zsaroljon? Már kész összeesküvés elméletek voltak a fejemben, mire megérkeztünk.
Kiszálltunk, és miután szereztünk egy-egy bevásárlókocsit, bementünk.
- Hát, mi lenne, ha a pénztárnál találkoznánk úgy háromnegyed óra múlva? Sok dolgot kell vennem. - magyaráztam, majd mikor Nate mosolyogva bólintott egyet, különváltunk
Igyekeztem az áruház hangszóróiból hallatszó zenékre figyelni, hogy ne az előbbi eseten járjon az agyam. Sorban húzogattam ki a tételeket a listámról, majd mikor az utoljára hagyott fagyasztott zöldségeket is beraktam a kocsiba, elindultam a pénztár felé. Nate, miközben várt rám, egy újságot olvasgatott. és pont a fiúk voltak a címlapon.
- Ez nem az az iskola, ahova Ön is jár? - bólintottam, hogy így van. Előbb-utóbb mindenki rájön. Beálltunk egy-egy sorba, és kirakosgattam a dolgokat. Kifogtam valami diákmunkást, aki nagyon lassan dolgozott. Mikor végre végeztünk, Nate segítségével sikeresen bepakoltam a szatyrokat a csomagtartóba, majd mi is beültünk.- És hányadikos is?
- Most vagyok végzős. - mosolyogtam rá.
- Hát akkor már felnőtt. Akkor itt az ideje, hogy tegeződjünk. - felnevettem, hiszen csak engemet magáz egyedül vagy öt éve. - Kedves Nancy. De remélem nem gond, hogyha írok önről... rólad egy novellát.
- Pont rólam? - néztem rá, miközben álltunk egy pirosnál.
- Hát persze. Az ügyetlen, mindig szégyenlős és udvarias Nancy Parker. - mondta kedvesen. Mikor megérkeztünk, még mindig mosolyogtam. Hogy mi minden meg nem történhet egy ilyen bevásárlás alatt.
Nate segített felvinni a cuccokat, majd elbúcsúztunk.
- Tom hol van? Ma még nem is láttam. - épp pakoltam, mikor anyu bejött. Rámosolyogtam.
- Fent van az új lakóknál. Együtt videojátékoznak. Én se leszek itthon ma este. Átmegyek Claudiához.
- És miért is nem pakolsz? Majd én elrakom ezeket. - anyu nagyon ritkán szokott beszelni, egyszerűen megszokta már a jelnyelvet.
- Rendben! -a nappaliban lévő szekrényből elővettem a sporttáskámat. A szobámban az ágyra hajítottam és elkezdtem elpakolni. A pizsamámat, fehérneműt, holnapra váltásruhát, valamint a neszesszeremet is eltettem.
Mivel még rengeteg idom volt, nekiálltam kaját csinálni. Ebédre melegszendvicset, vacsorára viszont főztem egy kis levest. Tom még mindig fent volt, anyu pedig elvonult a szobájába.
Szeretek egyedül lenni, élvezem a csendet. Vannak helyzetek, mikor jobban szeretek magamban lenni. Például mikor főzök. Vagy mikor olvasok. Ilyenkor tudok gondolkozni. És néha annyira belemerülök, hogy nem veszem észre, hogy valaki belép a helyiségbe. Mint most.
-Nancy, remélem nem gond, ha átjönnek a srácok ebédre? - dugta be a fejét a konyhába Tom.
- Tessék? - ijedtemben majdnem lelöktem a kaját. - Ne ijesztgess! - miközben zakatoló szívemet nyugtatgattam, Tom még mindig az ajtóban várt a válaszomra. - Nem gond. - ha már annyira jóban lettek, nem mondhattam, hogy ne jöjjenek át. Tomnak így is kevés barátját tudtuk áthívni.
- Sirály. Akkor a szobámban leszünk. - azzal eltűnt. Folytattam a főzést, de nem tudtam koncentrálni. Szó szerint rettegtem, hogy bejön valamelyikőjük. És aggódtam, hogy ezek a látogatások rendszeressé válnak. Eddigi láthatatlan életem teljesen megváltozott, már azáltal is, hogy Claudia elkezdett velem barátkozni. Hát még ezek a fiuk.
Ahogy lassan elkészült az ebéd, elkezdtem megteríteni. Legnagyobb meglepetésre Harry jött be a konyhába.
- Gondoltam jövök es segítek neked. - ez volt a legmeglepőbb. - Ne nézz rám így. - nevetett fel. Kivette a kezeim közül a tányérokat, és kirakta az asztalra. Mikor elővettem az evőeszközöket, még be se csuktam a fiókot, de már át is vette azokat.
- öhm, köszi. - nem tudtam, mit kellene mondanom, nem minden nap segít teríteni az embernek Harry Styles.
Csillogó mosolyt villantott rám, mire elpirulva az ételt kezdtem piszkálni.
- Ide hívom Niall.... - kezdte volna, de ebben a pillanatban a másik két fiú szinte beesett a konyhába, nyomukban Anyuval. - Niall kiszagolja, ha kész a kaja. - súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Ő pedig még mindig mosolyogva leült, pont az én helyem mellé. Ahogy mindenki helyet foglalt, az asztalra raktam a kaját, és leültem Anyu és Harry közé.
- Jó étvágyat! - mondtam halkan, mire ok hangosan viszonoztak. Mindenki szedett es csend borult ránk. Én viszont teljesen kényelmetlenül ültem, általában felhúzom magam alá a lábamat. De nem mertem megcsinálni, hátha hülyének néznek. Végül mely levegőt vettem, és felhúztam a lábaim. Mindjárt kényelmesen ereztem magam, igyekeztek nem törődni a Harry arcán lévő kis mosollyal. Biztos voltam benne, hogy rajtam.nevetett.